Az experimentális animáció Márai Sándor A hasbeszélő című írásából indul ki, amelyben az élettelen bábuk lelket kapnak, és ezzel az adománnyal az emberek világában próbálnak létezni. A mozgókép ezt a motívumot az AI-korszak nyelvére fordítja le.
Organikus elemekből építkező digitális grafikáim az algoritmus közvetítésével kelnek életre,  a mesterséges intelligencia bábmesterré válik ebben az alkotói térben.

A kísérlet központi kérdése számomra az, hogy ha grafikáim mozgását már a gép generálja, összefonódhat-e ember és algoritmus oly módon, hogy a létrejövő műben valódi „szellem” lakozzon, vagy elmosódik a határ művész és eszköze között, és inkább azt kell kérdeznünk: ki irányít kit, ki a báb és ki a bábmester?